A nagy szerelem!

 Nagyon furcsát álmodtam és éppen egy hősről aki egy vámpír volt és,úgy hívták,hogy Campus. De sajnos a szép álomból felébredtem. S mikor éppen New York-ba költöztem anyámhoz,hogy meglátogassam,mert apámnak sok elfoglaltsága volt például Amerika focizik és nem ér rá,hogy velem foglalkozzon és ezért költözök anyámhoz Mary-hez. Mikor Párizsból felültem a New Yorki járatra akkor az az érzés támadt rám,hogy apától még egy puszit sem kaptam és ő sem kapott tőlem,mert nem volt otthon. Feltámad bennem az a kérdés,hogy „Egyáltalán fontos vagyok én neki vagy csak őt az Amerikai foci érdekli” Nagyon szomorú lettem. Viszont én voltam olyan kedves,hogy hagytam neki egy levelet amiben ez állt:- Apa, sajnálom,hogy nem mondtam el neked,de azt hiszem nem is fontos számodra,hogy én elmegyek anyához New York-ba,mert azt hiszem,hogy a karriered fontosabb,mint,hogy én miket csinálok. De tudd,hogy én nagyon szeretlek hívj amikor csak akarsz lehetséges,hogy néha nem fogsz elérni,mert éppen máshol vagyok,de ez nem biztos. Sok csók és még egyszer nagyon-nagyon szeretlek Violet. Azt gondoltam magamba,hogy én 3 óra alatt mit fogok csinálni,így elővettem a párnámat,mert olyan kényelmetlen volt a repülőgépen a fejtámasz. Elaludtam és arra ébredtem,hogy bejelentik „ Kérem kapcsolják be a biztonsági öveket,mert felszállunk Új-Zéland felé” Én őrültem vágtáztam és sikítoztam egyfolytában,hogy Ne,Ne én le akarok szállni csak elaludtam és amikor futottam ki a gépezetből akkor sajnálatos módon nagyon orra buktam. Még szerencse,hogy senki se látott. Hívtam a taxit,hogy vigyen a BearBird utca 22. házhoz. Mikor odakerültem a szép sárga és alul vörös lila házhoz nagyon elkezdett verni a szívem. Csöngettem még csak 6.09 volt,úgy gondoltam elég korai van és kicsit szégyelltem magamat. S egyszer csak anyám Mary kinyitotta az ajtót,s a szép zöld kék csipkékkel díszített hálóingben jött ki elém. Kinyitotta a kaput és én pedig olyan szorosan öleltem,hogy szegény már nyögött. Mikor beléptem a kapun az ő szeretett kutyuskái Bessy és Pötyi várt engem. Megdögönyöztem őket,majd  beléptem a szép teraszára ami teli volt szép virágokkal,majd még egy ajtót át kellett lépnem,hogy a vendéglőbe lépjek. Mary kedvenc kék és fehér virágokkal borított terítője volt az asztalon. És végre kinyögtem azt a szót amit anyám várt szerintem ás egy hossza beszélgetés kezdődött.
- Jaj, anya annyira hiányoztál,hogy azt nem is tudom szavakba foglalni!- mondtam.
- Én kis Violet-em te is annyira hiányoztál. Gyakrabban  kéne jönnöd. Charlie hogy van?
- Jól. De alig van időm beszélni vele.
- Biztos az Amerikai foci nem? És a Tv-be a baseball meg egyéb – kérdezte Mary. Őszintén szólva én jobban szeretem Marynek szólítani,mert az valahogy bejön nekem.
- Hát, anya nagyon jól ismered még Charlie-t az eltel 14 éven belül.

- Egyébként szereted Párizst?
- Igen anya,igen szeretem,mert szerintem nagyon szép hely és sok barátom is volt. - mondtam szomorúan.
- Jaj kincsem nem kell félned,mert nem messze 1km-re van itt egy jó kis suli ahol tudtom szerint nagyon rendes gyerekek járnak.
- Hát, kösz a biztatást anya rendes tőled. Remélem szimpatikus leszek nekik,de azt hiszem jobb lesz ha én nem tesizek ,mert híres vagyok a hihetetlen ciki eséseimről.
- Jól van kincsem érezd magad otthon és rendezkedj be.
- Kösz Mary, ugye nem baj ha így szólítalak?
- Nem kicsim semmi baj.
Így be mentem az én barack színűre festett szobámba ahol egy narancs színű ágy vár egy éjjeli szekrénnyel. Kicsomagoltam a cuccomat és elmentem letusolni meg hajat mosni. Máma korán lefeküdte,mert holnap suli. Anyám odaadta a furgonját és azzal mentem suliba. Próbáltam nem kitűnni a többiek közül. Hát megérkeztem a suliba és egy csaj fogadott.
- Szia a nevem Amy és én vagyok itt a mindenség szeme és füle. Ha gondolod mindent megmutatok mit hogyan kell és egyéb.
- Hát kösz Amy,a nevem Violet és nagyon rendes vagy. De én magányos típusú ember vagyok. Nah szia!
- Hát szia Violet.- mondta meglepetten.
Én pedig elballagtam a 8-as ajtóhoz amin az a felirat állt,hogy „Fizika terem” beléptem és egy rendesnek tűnő osztály várt la köztük Amy is ott volt. Egy másik lány akinek fekete és kék csíkokkal be volt melirozva a haja oda jött hozzám és azt mondta,hogy.
- Bizonyára te vagy Violet aki ide költözött Párizsból ha jól tudom,mert Mrs.Cornelia az igazgatónő mondta,hogy jön ide egy újlány aki Párizsból jött. Ja amúgy Angela vagyok.
- Szia Angela igen jól tudod,hogy én Párizsból jöttem és örülök,hogy a suliból eddig két embert ismerek.
- És ki az a két ember és hány éves vagy egyébként,ugye nem baj ha megkérdeztem csak én nagyon érdeklődős típus vagyok.
- Te vagy az egyik ember a másik pedig aki ott ül a középső padsor 2.padjába ő Amy ha jól látom. Egyébként nem baj ha megkérdezted,amúgy 17 vagyok. És te?
- Oh én is 17 éves vagyok. – és amikor kimondta,hogy „vagyok” akkor belépett a tanár.
- Már ilyenkor megkezdődik az óra mindegy. – mondtam és oda mentem a tanárhoz aki bizonyára Mr. Robert. Át adtam neki egy levelet amit alá kellet írnia. Alá írta és azt  mondta,hogy „ Szia Violet sajnálom,de nincsen más hely oda kell ülnöd a fiatalemberhez.” Hű de jól nézett ki a pasi leültem mellé de ő annyira elhúzódott és befogta az orrát megszagoltam a hajamat és nem éreztem volna,hogy büdös lenne hiszen tegnap mostam hajat. Nem tudtam az órán figyelni mert a szemét néztem ami koromfekete volt és mérgesen nézett rám. Valami ilyesmi volt az álmom,csak éppen vámpír volt Campus. Mikor már 3mádosperc volt az órából ő felpattant és csak, úgy kirohant a teremből, mintha valami megcsípte volna. Vajon télleg olyan büdös voltam vagy mi? Mikor a papírt lekellet adnom akkor ő is ott volt a recepciósnál és a nővel beszélt felét kihallgattam,hogy ő Biológiára akar járni,de nem találtak neki helyet és felháborodottan vágtatott ki az ajtón. Én pedig oda adtam Mrs. Rita Vollmernek a papaírt amit alá kellett íratnom a Fizika tanárral ő megköszönte,majd én kiballagtam elgondolkodva,hogy mi volt a baj velem,majd beszálltam az autómba és haza mentem anyámhoz. Ő megkérdezte,hogy mi volt a suliba nem mondtam semmit hanem bevágtam egy pizza-t és elmentem megmosakodni,tusolni és aludni,mert nagyon fáradt voltam a mai nap után. Álmomban felébredtem és egy embert láttam a szekrényem és közvetlen az ablak előtt pont,úgy nézett ki,mint az a pasi a suliból akinek nem nagyon jöttem be. Felkapcsoltam a villanyt,de nem voltam ott hát elégé beképzelt csajszi vagyok. Megvakartam a fejem és vissza dőltem álmomba. Majd az eső kopogása ébresztett fel,de sikeresen sikerült vissza aludnom. ÉS végül utolsó ébredésem volt órámra,így készülődhettem a sulihoz. Ettem egy kis müzlit,majd beültem az autómba és elmentem a suliba. Első óra tesi volt és sajnálatos módon röplabda amit nagyon,de nagyon nem szerettem és amikor legelőszőr szerváltam akkor is sikeres módón fejbeütöttem egy kosarazó fiút ő hátra nézett és beszélgettünk.
- Szia Violet örülök,hogy találkoztunk bár együtt járunk Fizikára ha láttál bár első nap láttam,hogy Angela-val beszélgetsz. Hogy vagy?
- Jól kösz és te,amúgy télleg bocs,hogy fejbe ütöttelek a labdával mondtam nekik hogy, nem lesz jó ha én játszok,de hát nem hallgattak rám.
- Ja meg se kottyant. - mondta nevetve.
- Mi is a neved,mert nem említetted.
-  Harry Lautner
- Oh kösz,hogy megmondtad megjegyzem Harry. De most megyek öltözni.
- Oké hello.

Én pedig siettem felöltözni,mert beszélni akartam azzal a fiúval akinek elvileg nem jöttem,de
lényegtelen. Elmentem Fizikára és  ő ott ült. Leültem mellé majd megszólított.
- Hello a nevem Edward Lion. Te bizonyára Violet lehetsz.
-  Igen, szia Edward. Szép kontaklencséd van.
- Nem hordok kontaklencsét.
- De hát tegnap még fekete volt a szemed.
-  Ez a neonfények miatt van.
- Gyerekek bejöttem és ezennel elkezdeném az órát. – szólalt meg a tanár.
- Máma megtanuljuk,hogy hogyan kell ujjlenyomatot venni.
Én Edward kezéről vettem,de rettenetes hideg volt a keze el nem hiszem,hogy nem fázik. Kaptunk egy 5-öst,hogy gyorsan és eredményes munkát csináltunk. Meglátogattam máma Jacob Hell-t ő volt az az egy valaki akit New York-ból a legjobban ismertem. Elmentem hozzá beszélgettünk egy kicsit majd haza mentem. És otthon készítettem egy saját készítésű álompudingot aminek a tetején csoki volt. Anyának ízlett és megdicsért a jó jegyért és a fincsi desszertért. Másnap a suliba a menzán megláttam Edwardot és testvéreit nagyon szépek voltak de nem ettek semmit ez nagyon érdekes is volt. Én vegetáriánusos vagyok ezért egy cuki tálba csináltam mindenféle zöldséget és a közepén amin egy alma lett volna hacsak le nem esik,de Edward olyan hirtelen a cipőorra hegyével felrúgta nekem és finoman átadta. Mikor a sulinak vége lett mentem az autóhoz Edwardot láttam amint a túloldalon áll az autója mellett és engem néz. De hirtelen láttam,hogy egy nagy kék furgon amibe Mike ült megcsúszott a jégen és azt hittem meghaltam,de Edward hirtelen ott termett mellettem és átkarolva erősen fogott és egyik kezével elhárította az autót. Hihetetlen volt. Nekem be kellett mennem a kórházba,mert Angela hívta a mentőket. Kivizsgáltak nem volt velem semmi gond még szerencse. Majd otthon a Google-ba megkerestem,hogy vámpír és kijött,hogy mi jellemzi őket: gyorsfutás,erősek,nem esznek semmit, nem mennek napra, szemük változik. Ezek alapján gyanakodtam,hogy Edward vámpír. Holnap beszélnem KELL vele. El is jött a holnap,s felmentem az erdőbe Edward követett,majd negáltam és egy fával borított területet találtam,majd elkezdem beszélni hozzá:
- Tudom,hogy mi vagy rájöttem.
- Mond ki!
- Vámpír.
- És mond csak nem félsz egy kicsit tőlem?
- Nem, nem félek tőled,mert megbízok benned.
-  Nem kéne,mert még nem vagyok olyan mint az apám,hogy az illatodra ne támadjak rád,de mi jó vámpírok vagyunk,mert nem eszünk embert,de sajnos több vámpír él New York-ba akik igen esznek embert és a legelső találkozásunkon megakartalak enni. Még most sem félsz? 
- Nem – mondtam kicsit remegve.
- Hát jó remélem nem fogod elmondani senkinek,mert abból baj lehet.
- Nem,de lenne egy kérdésem és az,hogy mi bajod volt velem amikor legelőszőr voltam Fizikán?
- Semmi csak nagyon jó illatod volt és megpróbáltam nem lélegezni. Egyébkén mi vámpírok kibírjuk,hogy ne lélegezzünk csak az nagyon rossz,mert akkor nem érezzük a szagokat.
- Értem. Még egy kérdés. Azt álmodtam vagy talán mégsem volt álom? Szóval az volt,hogy te ott álltál a szekrényem előtt és közvetlen az ablak mellett.
- Igen az nem álom volt.
- Én most megyek,mert hamarosan Matek.
- Azt szeretném megkérdezni,hogy nem lenne-e kedved eljönni velem holnap a suliba.
- Ez most randi?
- Igen valami olyasmi. Vagyis hát, nem járnál-e velem?
- Persze szívesen. – Kicsit elmosolyodtam és el is pirultam. A gyönyörű Edwarddal randevú.
- Akkor holnap. – és a homlokomra nyomott egy csókot ami nagyon jól esett.
- Szia Edward. – mondtam és haza mentem a furgonommal. Végre van egy helyes pasim aki persze nem egy közönséges fiú hanem egy vámpír. Nagyon izgalmas. Szívesen elmondanám mindenkinek,de megtartom a szavamat és nem szeretném ha esetleg bajba kerülne Edward és családja. Mikor haza értem anyuval beszélgettem ezt-azt és közülte velem,hogy holnap ki kell mennie Spanyolországba,mert Chatarina nagymamám nagyon beteg lett és alig tud lábra állni. Szóval egy jó pár hétig anya házába leszek egyedül és talán nem is egyedül. Hanem Edwarddal nagyon be vagyok zsongva. Anya hajnali 3.00-kor kiment a repülőhöz és elindult én is kikísértem adtam neki puszit és megígértem,hogy nem fogok semmit tönkre tenni és amikor otthon lesz akkor a minden nagyon szép lesz. Anya el is mosolyodott. Felszállt én meg haza autóztam. Reggel pedig arra ébredtem,hogy valaki simogat nagyon megijedtem és amikor felkeltem láttam,hogy Edward az és nagyon össze melegedtünk. Olyan jó érzés volt. El mentünk suliba és amikor Edward Mitsubishi-éből mindenki minket figyel és Edward rám kacsintott,majd elmosolyogta magát átkarolt és bementünk. Elmentünk együtt Fizikára ott olyan jó volt együtt. Haza kísért és megkértem aludjon nálam. Ő igent mondott. De amikor felkeltem akkor ő teljesen más ruhába volt. És meg is kérdeztem tőle,hogy :- Te meg hol voltál?
- Csak nem gondoltad,hogy egész éjjel ebbe a ruhába fogok maradni,így hazaugrottam és az erdőbe is voltam kajálni valamit,mert nagyon éhes voltam. Ugye nem baj?
- Nem dehogy is csak megleptél.
- Értem szerintem aludjál még egy kicsit jó?
- De hát miért suli van és már 7.00 óra készülődnöm kell.
- Violet kérlek. Szombat van és nem hiszem,hogy te Szombaton is suliba szoktál járni.
- Azt hittem Péntek van kicsit össze zavarodtam.
- Semmi baj. – És meg csókolt majd a csók egészen a számhoz ért amikor hirtelen felpattant és nekiröpült a falnak.
- Jesszusom mi történt veled?- Kérdeztem ijedten.
- Violet ember vagy nem vámpír és nekem még nehezen megy ez a dolog és még kontrolálnom kell magamat. Érted?
- Oh igen csak megijedtem,hát akkor szerintem beszélgessünk,hogy megnyugodj.  
- Rendben
Sokat beszélgettünk és egyszer csak letérdelt hozzám és azt mondta, hogy:-Violet! Hozzám jössz feleségül?
- Igen Edward, de csak egy feltétellel, ha átváltoztatsz vámpírrá én is veled akarok élni örökké!
- Jó. Rendben:
És attól a naptól kezdve vámpír lettem és  egyben Edward felesége is. Ez volt életem legjobb napja.


ÍRTA: VIKI A SZERKY

 

Oldal: Saját vámpíros történeteim
edwardbella.hupont.hu - © 2008 - 2025 - edwardbella.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat